Kövek a máglyában – a walesi szellemek éjszakája 🔥
Halloween-sorozatunk második részében Walesbe megyünk. Ott október utolsó éjszakájának saját neve volt: Nos Galan Gaeaf, vagyis a tél első napjának előestéje. Szellemek éjszakájának is tartották. Úgy hitték, ilyenkor a szellemek szabadon járnak.
Máglya az éjszakában
Wales egyes vidékein ezen az estén nagy máglyát raktak, walesiül coelcerth-et. A tűz körül táncoltak és énekeltek, a parázsban almát és krumplit sütöttek. Amíg a tűz égett, mindenki biztonságban érezte magát.
Volt, ahol mogyorót is dobtak a lángok közé. Ha a mogyoró szépen, fényesen égett el, az szerelmet és házasságot jósolt. Ha nagyot pattant, az balszerencsét.
A kő, amelyik eltűnik
Aztán jött a legizgalmasabb rész. Mindenki megjelölt egy követ, volt, ahol fehér követ, és ráírta a nevét. A köveket a tűzbe vagy köré dobták. Másnap reggel mindenki a hamuban kereste a sajátját.
Ha megtalálta, szerencsés éve lesz. Ha viszont a kő eltűnt, azt tartották, hogy a gazdája egy éven belül meghal.
Hasonló szokásról Skóciából is van írásos nyom. Egy 18. század végi leírás szerint a perthshire-i Callanderben a kialudt máglya hamuját körbe gyűjtötték, és minden ember kapott egy követ a kör szélén. Akinek a köve reggelre elmozdult vagy megsérült, arról azt mondták, hogy nem éri meg a következő évet.
Fuss haza!
Amikor a tűz kialudni készült, mindenki hazarohant. A sötétben ugyanis ott leselkedett a Hwch Ddu Gwta, a farkatlan fekete koca, néha egy fej nélküli fehér asszony, a Ladi Wen társaságában. A hazafutáshoz egy régi rigmus is tartozott:
„Adref, adref, am y cyntaf, Hwch ddu gwta a gipio'r ola'!”
Vagyis: „Haza, haza, minél előbb! Az utolsót elkapja a farkatlan fekete koca!”
Ezt a rigmust egy chwilogi kovács és helytörténész, Myrddin Fardd jegyezte le.
Mennyire ősi mindez?
A szokásokat a 19–20. században gyűjtötték össze walesi folkloristák, például T. Gwynn Jones és Trefor M. Owen. Azt viszont óvatosan kell kezelni, hogy mindez „ősi kelta” hagyomány lenne. Az aberystwythi egyetem egyik kelta-kutatója szerint nincs nyoma annak, hogy Walesben Samhaint ünnepelték volna. A walesi név, a Calan Gaeaf, a latin „calendae” szóból ered.
A máglya, a kövek és a hazafutás viszont valóban a walesi falvak őszi hagyományai voltak. Mi pedig értjük az érzést. Amikor egy tűzshow után kialszik az utolsó fáklya, mindenki egy kicsit közelebb húzódik a többiekhez. 😄
Következő részben: Fösvény Jack, a lidércfény és az első töklámpások.
